Múltkor elég sok nyelven mutattam ki magamból a kínt. Azt hiszem, most magyarul is elég lesz. Úgy érzem, minél jobban küzdök A célért, az annál messzebbre kerül tőlem és annál nehezebben tudom fülön csípni. Pedig már félig elcsíptem. Aztán ijedtében jó messzire szaladt, hogy a rossz térdemmel ne tudjam utolérni. Ezért A célért meg már áldozatot is hoztam. Visszautasítottam egy másik, magát felkínáló célt. De nekem küzdenem kell. Ha én nem teszem meg, akkor nem lesz semmi. A cél azért cél, hogy te küzdj érte és ne az érted. Nagyon fájdítja a szívemet. Érzem, ahogy belülről darálja és mindent elönt bennem a keserédes vér. Ez az érzés még sosem volt ennyire átütő. Igen, ő egy cél és beteljesülése lenne a gyémántborítás az életemen. Furcsa lesz, amit írok, de remélem, ezt a posztot kivételesen nem fogják sokan olvasni. Bár sokkal jobb lenne a beteljesüléséről írni. A k*rvaf*szba is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése