Nem is hittem volna, hogy milyen nehéz az élet, ha néhány napra mellőznöm kell a legjobb barátnőmet. Annyi dolog felgyűlt azóta, amit ki kéne adnom magamból. Próbáltam néhány emberrel megosztani az örömömet, mert a bánatomat inkább magamba szorítom és nem zúdítom a nyakukba. Még az örömömmel sem tudtak megbirkózni. rettenetesen magányosan érzem magam, hogy senki nem foglalkozik velem aktívan. Ráadásul valaki megint elég durván elszomorított, úgyhogy csendesen pityergek a képernyő előtt. Úgy érzem, a világon senki sem törődik velem, pedig annyi mindent meg szeretnék osztani valakivel. Amilyen eredménnyel az örömmegosztásom is járt, jobb ha inkább nekiállok a tükörképemnek magyarázni. Mindenhol zárt fülekre és szemekre találok. Hel olyan nekem mint az árnyékom. Nem vagyok ember nélküle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése