Jó rég óta nem írtam, köszönhető a remek iskola által okozott túlterhelés miatt. De ez a hét már most borzasztóan alakul, hogy még csak a felénél járunk, és úgy gondoltam, rajtam kívül léteznek még olyan undorító tulajdonsággal ellátott egyének, akiknek szórakoztatásképpen szolgál a másik ilyen jellegű szerencsétlensége. A hétfő a hétfők hétfője volt, még a szokásos hétfőknél is hétfőbb hétfőnek nevezhetjük. Kedden edzésen nem teljesítettem a saját szintemhez megfelelően, egy zsák homoknak éreztem magam és valószínűleg külső szemmel is annak nézett ki a produkcióm. A mai, gyönyörű madárdalos nap pedig alkalmat biztosított a térdemnek, hogy hetedszerre is kimenjen. Juhhéééééééj. Egyébként meg így szépségesen elúszkálok az élet vizében.
Ez a szemet gyönyörködtető kollázs pedig igazolja, hogy ugyanakkora hülye vagyok, mint x idővel ezelőtt. Én jól szórakoztam rajta mind készítés, mind utólagos nézegetés közben. Kunc.
