Délután magammal cibáltam Helt, hogy jöjjön el velem szaténanyagot venni, mert most rám jött, hogy mindenképpen szeretnék varrni egy blúzt. Borzasztóan szeretek mindenféle dolgot saját magam készíteni. Talán sikeresnek mondhatom magam, hiszen már az edzőim is rendeltek a csapatnak 2 x 40 masnit, azelőtt meg tizenhatot az EB-re. Mostanában inkább csak egyéni megrendeléseket bonyolítok le. Arra is jó volt ez a délután, hogy megint kedvet kapjak a blogoláshoz. Korábban volt már egy, de valamilyen oknál fogva abbahagytam. Abban sem vagyok, biztos, hogy ez a blogom sokáig fog tartani, de azért másodszorra is nekiugrok! Ez az első bejegyzésem, annyi mindent tudnék most írni. Furcsa érzés. Bemutatkozni nem szeretnék, egyáltalán azt sem tudom, be kéne-e, de csak nem fogok megharagudni magamra, ha a saját blogomon nem mutatkozom be magamnak. A posztjaimból, akár csak egy Shakespeare drámából, meg lehet ismerni a jellememet.
Most láttam face-n, hogy a volt pasim, akivel kemény másfél hetet együtt voltam másfél év ismertség után, újra kapcsolatban van. Úgy érzem, már réges-rég elengedtem, de akkor is olyan furcsa ezt látni!
Nagyon fájnak a combizmaim, mert tegnap tesiórán (amire a sérülése(i)m miatt nem kötelező járnom, helyette gyógyúszom és gyógytornázom) skorpióra és bow and arrow-ra nyújtottam Timi segítségével. Hát, alaposan ki lettem csavarva!
Vettem egy képkeretet is a KÖKI-ben egy random üzletben, mert a némettanárnő babát vár, és búcsúzóul arra gondoltam, valamit mégiscsak illene neki adni. Írtam a németes csoportnak, tetszett nekik az ötlet, szóval most ez egy amolyan tanárnőbúcsúztató miniprojektként fogható fel. Két és fél év alatt nagyon megkedveltük őt, nagyon kellemes viszonyban voltunk, vagyis még mindig vagyunk vele, némi általános vérengzéssel tarkítva.Meg is sirattam őt, tudniillik mindenen képes vagyok sírni.
Hellel megállapítottuk délutáni portyánk során, hogy az emberekkel történt valami. Például: ülünk a villamoson, és az esős idő miatt bepárásodott az ablak, egyszer csak elkezdtünk rá mindenféle marhaságot írni. Váratlanul megszólal a mellettünk helyet foglaló férfi: "Engem is írjatok oda, mert még nem sikerült kibontakoznom!"Aztán elkezdett gyerekdalokat össze-vissza keverve énekelni. Csodálkoztam is, hogy bírtuk egy egész megállóig visszatartani a hangos röhögést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése