A tegnapi edzésen már megint kiment a térdem, immáron ötödszörre. Klau ráesett, amikor hoztuk le emelésből. Hatalmasat roppant. Megint nagyon megijedtem, és ezért sírni kezdtem. Mindig ez a forgatókönyv. Aztán valaki hívja az egyik edzőmet, megnyugtat, kicsit próbálom mozgatni a lábamat...
Nem is tudom elmondani, mit érzek ilyenkor. Erre kevés a szó. A fájdalomnál egy sokkal intenzívebb érzés. És annyira utálom ezt a jelenetsort. Ma is már rég edzésre készülődnék, de bedagadt és minden lépésnél erősen belenyilall. Utálom. Legyen vége. Gyógyuljon meg. Az edző azt is mondta, hogy mentálisan kell hinnem a gyógyulásban, és azt kell hinnem, hogy teljesen egészséges a térdem. Mégis hogyan kezdjek hozzá?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése