Most egy kicsit ömlengeni fogok a barátaimról.
Azt hiszem, kilencedik eleje óta szépen fejlődik a kapcsolatunk Hellel. Már egy elég magas szintre eljutottunk, hiszen kialakítottunk egy csak beavatottak számára érthető nyelvet és nem szégyelljük magunkat, ha az utcán szebbnél szebb ordításokat és ismeretlen eredetű hangokat adunk ki. Biztos támasznak érzem őt, és már hál' Istennek abbahagytam a kijavítgatását. Rosszabb napjainkon szoktuk egymást bombázni különböző apróságok miatt, de ezek a napok szerencsére csak elillanó parfümfelhők. Eszméletlen, már most ő a blog legnagyobb rajongója!Túl sok olyan kép még nem készült rólunk, amin normális emberi arckifejezésünk lenne, sőt, egyre inkább ritkaságnak számítanak.Szóval mutatok is egy ilyen ritkaságot:
Van még egy Orsim is, akitől megtudhattam, hogy biches love cake. Azt szeretem a barátságunkban, hogy rendkívüli mértékben igényeljük egymás szeretetét, és hosszú-hosszú beszélgetéseknek a fele biztosan az, hogy ki mennyire szereti a másikat. Jól esik az a tengernyi szívecske.
Harmadikként pedig Dorka jön. Na ő egy olyan ember, akiről még soha, de soha nem volt egy rossz gondolatom sem. Ez nem azt jelenti, hogy a másik két lánykát akár gondolati úton akár kimondva savaznám. Dorkával képesek vagyunk a semmin röhögni és imádtam, amikor a Balcsin nyaraltunk és versenyt tartottunk :) . Ha elgyengülnék, akkor mindig helyre tud pofozni. Ezúton is köszönöm neki, hogy mindig a földön áll, és engem is visszahúz, ha el akarnék szállni. A nevetését pedig ezer közül is megismerném!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése