Úgy érzem, most lett tele az a bizonyos pohár. Feltenném azt a kérdést, hogy miért én? Állandóan én vagyok az, aki mindent mindenért eltűr és beadja a derekát és más érvényesítheti rajtam az akaratát. Kezdve ezt onnan, hogy az utcán is kénytelen vagyok kerülgetni az embereket. Ez baromi nagy hülyeségként hangzik, tény, de nem akarom elhinni, hogy miért mindig nekem kell erre energiát áldoznom, hogy a másiknak jó legyen. Rettenetesen belefáradtam ebbe, hogy non-stop lehunyom a szemem egy csomó dolog fölött, ami azért történik, hogy a másiknak jót okozzak. Soha nem érzékeltem még ezt a folyamatot ellenkező irányban. Soha nem hozott még senki bármilyen ilyen jellegű áldozatot értem. Saját magamat érzem az áldozatnak. Annyi energiát fektetek abba, hogy másnak jó legyen és annyira mostoha ez az érzés, hogy én ezért nem kapok semmit cserébe. Tényleg elegem lett ezekből a jótéteményekből. Ja, és senki ne ragadjon le az emberkerülgetős példánál, mert az csak egy primitív eset. Igazából erre nem is nagyon látok megoldást, vagyis látnék, de akkor meg én lennék a Föld utolsó bunkó söpredéke. Unom már ezt a szerepet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése