2013. július 11., csütörtök

-nincs cím-

Egyszerűen nincs rá kapacitásom, hogy eltűrjem azokat a rideg szavakat. Nem vagyok képes felfogni, hogy egy ember hogy képes így meggyötörni lelkileg. Érzéketlenül félre vagyok hajítva és semmibe vagyok véve. Talán fel sem tűnik neki. Nyers, jéghideg és reménytelen minden szó, és mindegyiket a gerincvelőmbe döfi és elől jön ki úgy, hogy mindegyiknek a hegyén ott van a szétszaggatott szívem egy darabja. Olyan ez, mintha vaksötétben zuhannék kéken lángoló testtel és soha nem érnék földet, pedig minden pillanatban számítok a puffanásra. Mintha bekötött szemmel állnék egy sor katona előtt, akik éles fegyvereiket a koponyám felé irányítanák. Mintha összekötött végtagokkal bedobtak volna a tengerbe és érezném ahogy a tüdőm megtelik sós vízzel. Nem lenne utolsó ha emberként lennék számba véve. Nem hiszem, hogy nekem ez jutna, mert ezt érdemelném.

"It's not what you said, it's the way you say it, it's not what you did, it's the way you do it"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése