Paunihercegnő: Deutschland *.*

Hát, ennek a hétnek is vége lett, de kicsit sem vagyok elszomorodva, hiszen rengeteg élménnyel és persze zsákmánnyal tértem vissza Saarlandból! Kicsit nehezemre fog esni a magyarul írás, mert elképesztő módon átálltam németre. Meg azt sem tudom hol kezdjem. Na jó, kezdem a repülés témakörrel. Végre sikerült átlátnom/élnem, mi is történik egy utassal felszállás előtt. Azt hittem, sokkal bonyolultabb tortúra alá vetnek. A másfél órás repülőutat oda-vissza gyönyörködéssel töltöttem el, az egyetlen kellemetlen dolog az volt, hogy Frankfurtba menet a felszállás pillanatában hajszál választott el az ájulástól. Visszafelé már nem volt semmi gond, mert hát mire nem jó még egy fizikatanár, hogy megmondja, hogyan tartsam a fejemben a vért. Különben még jobban erősödött bennem a dolog, hogy légiutaskísérő szeretnék lenni. Erről nagyjából ennyit. Most jöjjenek az élményeim. Gersheimban voltunk egy Spohnshaus nevezetű helyen elszállásolva lengyelekkel, ukránokkal, németekkel és franciákkal. A lengyelek egy fél kukkot nem tudtak németül, egyikük például szótárral jött oda beszélgetni és minden második szónál a homlokára csapott, majd vadul lapozni kezdte a szótárat, de azért értékeltem a próbálkozását. Az ukránok hajnali kettőkor is képesek voltak hepajkodni, a vécé lehúzására pedig nem, szóval néha meglepi volt a kagylóban... A német lányokkal nagyon összebarátkoztunk mi magyarok, és te jó isten milyen tündér emberek! A franciák hatalmas partyarcok voltak, de sajnos csak szerdáig voltak jelen. Rengeteg mesebeli tájon jártam : Bliesgauban, Homburgban, Saarbrückenben, Speyerben és Heidelbergben. Azt eddig is tudtam, mekkora szakadék tátong a két ország között, de most a saját szememmel tapasztaltam. Egyik reggel egy távolsági busszal mentünk Homburgba. Délután vártuk a buszt, hogy visszamenjünk a szállásra, ott álltunk a megállóban. Jött egy busz, amelyik az ellenkező irányba ment, mint nekünk kellett volna. Hirtelen lefékezett az út közepén és kikiabált a sofőr, hogy reggel a tanárnő a buszon felejtette az esernyőjét !!!! Itthon az első ember eltenné a táskájába... Az emberek hihetetlenül kedvesek és közvetlenek, (az itthoniakat azt hiszem, nem is kell bemutatnom) a legújabb Audival közlekedő is megáll, hogy át tudj menni, ha csak közel mész a járdaszegélyhez. Ezek után ott hagytam a szívemet Németországban. Hazajöttem, megint belecsöppentem a fantasztikus magyar virtusba, és nem érzem jól magam.Undorodok ettől a helytől. Egyedül a családom és a barátaim hiányoztak. De nem is akarok ebbe mélyebben belefúródni. Jöjjön hát a zsákmány témakör! Új kedvenc üzletem van. A neve Primark. Hatalmas és nevetséges árai vannak kitűnő minőségű darabokért. Legközelebb Bécsben van ilyen üzlet. Barcelonában van belőle kettő is, remélem, eljutok oda is jövő szombaton kezdődő spanyolországi utam során. Vásároltam még horribilis mennyiségű csokit és édességet is különböző helyeken, a Pennytől kezdve a gumicukorszaküzletig, de arról nem teszek fel képet, mert kirágnátok a monitort! ;)

Felszállás közben Budapest felé:

Bal oldali felső: Bolhapiac, Homburg, 2 Euró; jobboldali felső: Primark: 2,5 euró

Mindkét felső: Primark, 3euró

Ruha: Homburg, H&M, 3 euró; Sort: Primark, 9 euró

Cipő, zokni, harisnya: Primark, 8, 2 és 3 euró

A békát és a mellette lévő képeslapot a magyaroktól kaptam szülinapomra. Szinte egész nap sírtam a meghatottságtól, reggelinél a magyarok énekeltek nekem. Délután pedig további 4 nyelven hallgattam meg a Boldog szülinapot, dalban. Az álló képeslapot a két német szobatársamtól, Johannától és Chiarától kaptam.

Néhány képeslap, matrica és prospektus, azokról a helyekről, ahol jártam

Heidelbergben rámkacsintott ez a cuki német zászló másfél euróért. A német Glamourt a hazafelé útra vettem, a golyóstollat pedig, amint látható rajta, a frankfurti reptéren.